Üveghegy

Mea maxima culpa. Cirka egy hónap után sikerült kitalálni, mi volt a userem a blog.hu alatt és hogy melyik IndaPass kapcsolódott hozzá. Így most sikerül néhány sort ide is vetni végre. Valamint, mivel sznob vagyok (igen, az.) s számomra már sokan kezdték el használni a régi skint (Almost spring), lecseréltem. Egyébként is, új év, új ruha. Ennyit a technikai kérdésekről.

A helyzet az, hogy megígértem, hogy nyomon követem a téli Nanga Parbat-expedíciót, amiről viszont sikeresen lemaradtam, minthogy közben vége lett. Sajnálatos módon az időjárás nem engedte fel a hegyre a csapatot. 38 mászónap után az erős szél miatt fel kellett adnia a csapatnak a próbálkozást. Az expedíció eredményei: 3300 méter szintet másztak a hegyen, felállították a C3-as tábort, viszont 6000 méter fölött olyan időjárási körülmények fogadták őket, amelyben nem találták biztonságosnak a továbbhaladást. A -30 fokos hőmérséklet és a 70-100 km/h-ás szél (ugye emlékszünk a Kyrillre, ennél sokkal melegebb körülmények között?) miatt napi legfeljebb 4 órát tudtak mászni, amivel elkeserítően lassú volt az előrehaladás. Mindez fizikailag, szellemileg és lelkileg is igen kimerítette a csapat energiáit, ezért ez alkalommal fel kellett adniuk. Majd legközelebb.

Kép forrása: http://k2climb.net

A másik karakorumi expedíció, az olasz Simone Moro-féle Broad Peak-túra még tart. A karácsony óta a hegyen tartózkodó olasz mászó most már egy Shaheen Baig nevű pakisztáni mászó társaságában próbálkozik a hegy megmászásával. Tegnapelőtt töltötték első éjszakájukat a hegyen, s elvileg el kellett érniük a C2 tábort még tegnap. Ha az időjárás továbbra is kegyes lesz hozzájuk, az olasz-pakisztáni páros lehet az első, akiknek sikerül egy pakisztáni 8000-es hegyet megmásznia. (Nepálban csak a Makalunak nincs téli megmászása már).

Körülnézek, mi érdemes történt még manapság, s akkor jelentkezem ismét.

Miközben magatok vagy épp mászótársatok egy gyönyörű kunsztban évődve küzd vagy épp légiesen táncol felfelé, biztos bennetek is megfordult a kérdés már, hogy miként lehetne jó képet készíteni erről, ha csak ketten vagytok.
Hát így:

Azaz, hogy a technikát is lássuk, így:

Aztán ha leesik a gépetek, nem én mondtam... :)

Úgy döntöttem, az Üveghegyen lehet majd követni a lengyel Nanga Parbat-expedíció eseményeit, mert a télen ennél jelentősebb hegymászóesemény aligha lesz. A 9 fős lengyel expedíció tegnap megérkezett Pakisztánba, hogy elkezdjék megszervezni a felvonulást az alaptáborba. Új hírek, hogy egy argentin mászót is várnak tizedikként a csapatba, aki a hírek szerint holnap csatlakozik majd a többiekhez.
Amint korábban már említettem, a Rupal-oldalon az egyébként ritkán járt Schell-utat fogják megpróbálni a lengyelek, amely a hegy gerincén vezet fel, majd a csúcsközeli szakaszon a gerinc Diamir-oldalán tesznek meg még egy hosszú traverzt.

Ahogy azt a mellékelt topo is mutatja, 4 tábort terveznek valamint szó van egy ötödikről is a traverz-szakaszon. Jellegében egy sziklás gerincmászásról van szó, helyenként igen meredek hólejtőkkel.
Az utat dokumentálja a National Geographic is (Tommy Heinrich argentin fotós és Mark Jenkins amerikai újságíró), így az expedíció publicitása biztosított lesz. Amennyire tudom, téli mászást egyébként sem dokumentáltak még ilyen formában.

Boldog Mikulást!

Azért. Először is bocsánatot kell kérnem, mert így illik, hogy az elmúlt héten nem volt post. Mea culpa. Most bepótolok mindent... vagyis azért majd igyekszem, mert a terveimet gyakran keresztülhúzzák bizonyos kiszámíthatatlan erők.

Hanem. Nincs hírértéke annak, ha valaki ilyen meg olyan utat mászik egészen a 9a fokozatig. Az viszont már olyan, amire a sport felfigyel, az már olyan, ami csak nagyon kevesek számára elérhető. Ilyen (UIAA XI) utat mondjuk Magyarországon nem is ismerek, ha valaki mégis, szóljon. Pontosan ez az elérhetetlennek látszó nehézség az, ami miatt mégis hírértéket ad a mászásnak. S most a fent nevezett utat (XI+) mászta meg november 30-án Edu Marin a tarragonai Siuranában. A mászás már az első ismétlése volt az útnak, de mivel állítólag jelenleg is a környéken mászogat pár jelentős név (pl a tavaly a térségben XI- -t onsightolt Yuji Hirayama), elképzelhető, hogy lesz még folytatás.

Nem is váratott magára sokáig a folytatás, mert Chris Sharma december 1-én megmászta az utat második ismétlőként, s ezzel az egyedülivé vált, aki két ilyen nehézségű utat is mászott már. Amúgy az utat 2003-ban nyitotta a spanyol Ramón Julián. (Climbing magazin)

Ebbben a fokozatban mondjuk amúgy sem könnyű eredményeket elérni, mert ugye ahhoz, hogy hivatalosan is elfogadottá váljon a nehézsége, legkevesebb 2 megmászás kell. Vagy maradnak a hazugságvádak. Amúgy pedig kíváncsi vagyok, mikor lépnek ki a XI-es fokozatból a sportmászók. Igaz például a spanyol Chilam Balam útat állítólag 9b-ért lehet mászni...

Hajrá.

Valamiért a magyar online és offline sajtó figyelmét elkerülte az az eset, amelyre most bukkantam. A történet nem annyira jellegében, hanem sokkal inkább a helyszínt tekintve kapcsolódik a hegymászáshoz. A helyzet az, hogy a tibeti buddhisták és a kínai karhatalom viszonyát már több, mint 50 éve az elnyomó-elnyomott klasszikus kapcsolatával lehet jellemezni. A tibetiek passzív ellenállását újabb és újabb incidensek törik meg, mint amilyen ez itt.

Történt pedig, hogy a kínai-nepáli határon fekvő Cho Oyu (8201 m) északi előretolt alaptábora (5500 m) mellett októberben egy szép napon tibetiek egy 75 fős csoportja igyekezett át a kínai határon, hogy az Indiában, Dharamsalában székelő dalai lámához zarándokoljanak. A Cho Oyu alaptáborhoz közel, a Nangpa La-hágón áthaladó zarándokokon kínai határőrök úgy döntöttek, hogy céllövészetet gyakorolnak. Nem tudni, hogy a zarándokoknak volt-e engedélyük Kína elhagyására, valószínűleg nem, de az a lenti felvételekből egyértelműen kiderül, hogy ezt a kínai határőrök sem kérdezték meg.

Az alábbi videón, melyet egy román mászó készített, jól látható, hogy a tragikus incidens a nemzetközi mászóközösség szeme előtt történt, s a kínai határőrök meg sem próbálják figyelmeztetni a zarándokokat. A videó meglehetősen abszurd és szomorú képet fest a tibeti helyzetről, és sokat mond a nyugati és a harmadik világ között húzódó szakadékról is, melynek csak egyik oldala biztonságos.

 Természetesen miután a mászók nyilatkozata napvilágot láttott, a kínai hatóságok azzal védekeztek, hogy önvédelemből történt az incidens. A videón látható áldozatok egyébként egy buddhista szerzetes és egy huszonéves fiatalember volt.

A 75 zarándokból végül 41 érte el Nepált, majd Indiát. A csoporttal tartó gyerekeket elfogták, a felnőttek egy része is visszafordult vagy kínai kézre került, de látható, amint valakit épp a hegymászók rejtettek el a tábori wcben. Kíváncsi volnék, vajon vele mi történhetett, bár nagy valószínűséggel ő sem kerülhette el a kínai néphadsereg vendégszeretetét.

A megdöbbentő az, hogy mindezt a népes nemzetközi hegymászóközösség szeme előtt nyugodtan megtehették. Nem tudom, mit tehettek volna a mászók, de az a tény, hogy a politika sötét árnyéka rávetül erre a sportra is, mindenképpen szomorú.
 
A Nangpa La-hágón vezet egyébként Tibet és a Khumbu régió serpái közötti legfontosabb kereskedelmi útvonal. A hatóságok eddig mindkét oldalon szemet hunytak a kereskedelem felett, s ezért a menekültek, illegális kivándorlók által is gyakran látogatott útvonal ez. Bővebben az incidensről olvashatsz itt.

Free Tibet.

S ha már teremmászás, akkor meg kell említenem, hogy az idei sportmászó világkupa november 20-án fejeződött be a szlovéniai Kranjban írja a Climbing. A helyszínen férfimezőnyben a 16 éves osztrák David Lama nyerte a kranji fordulót a svájci Cédric Lachat és a holland Jorg Verhoeven előtt, míg a lányoknál a hazai közönség nagy favoritja, Maja Vidmar volt eredményes a tuti befutóként jegyzett osztrák Angela Eiter  és az ugyancsak szlovén Natalija Gros előtt.

A világkupa összetettben Lama győzelme Kranjban nem volt elég a széria megnyerésére, hiszen csak második lett a spanyol Ptaxi Usobiaga mögött és a harmadik helyen végzett olasz Flavio Crespi és a cseh Tomás Mrázek előtt. A hölgyeknél az idei bajnok Angela Eiter lett a két francia Sandrine Levet és Caroline Clavaldini előtt.

Gyakran teszik fel a kérdést nekem olyanok, akik nem mászók, hogy mit csinál a hegymászó télen? (Természetesen azon kívül, hogy bloggol ugye :)) Én ezt el szoktam intézni egy vállrándítással (majdnem szó szerint): természetesen mászik. Végülis mi mást tehetne? Például futhat, jógázhat, úszhat, edzőtermi erősítést is választhat és dönthet úgy is, hogy téli álmra küldi a mászó énjét márciusig.

Bizonyára sokan vannak úgy, hogy igyekeznek egy jobban vagy rosszabbul struktúrált edzésprogramot végrehajtani. Többféle céllal lehet ezt megtenni:

• téli mászások előkészítéseképpen speciális, rövidebb szakaszokból álló felkészülési időszakok egymásrafűzésével
• lehetséges a nyári mászószezonra való célzott készülés (összetett edzésprogram)
  
• egyszerű formában tartás és technikai tökéletesítés (túlnyomórészt mászótermi mászás, esetleg futás)
• technikai edzések (trepni, drytooling, jég)
  

Többféle iskola van ezekkel kapcsolatban. Az azonban mindenképp fontos és konszenzusos tény, hogy ezek intenzitását fokozatosan kell növelni az alapozó időszak alatt, valamint ezután egy intenzív és célzott formába lendítő időszakot kell tervezni a szezon kezdete előtt.

Irányultságát tekintve széleskörben osztott nézet szerint vitálkapacitást növelő (keringési rendszerre ható) edzések, izomerőt növelő edzések és rugalmasságot fejlesztő edzéseket különböztethetünk meg, melyekre szerintem célszerű nagyjából azonos hangsúlyt fektetni. Ilyen tekintetben például a kizárólagosságnak semmi értelme, annak egyoldalú terhelés és sérülés a vége. Jó stratégia lehet kiegészítő sportokat űzni (jóga, úszás), amelyek a mászáshoz képest eltérő terhelést adnak.

S egyébként is, mi sem alkalmasabb a nagyjából november 1-től kb. március 1-ig tartó időszaknál arra, hogy az ember sérüléseket szerezzen? Elégtelen bemelegítés, egyenetlen terhelés kiváló lehetőséget nyújt különböző izületi sérülések begyűjtésére, mint ahogy történt az velem is az idén. Aztán jöhet a gyógytorna.

Jó edzést!

Egyébként érdekes tendencia van kialakulóban a himalájai mászásokat illetően. Egyfelől a 8000 méteres hegyek mászásának és begyűjtésének őrülete mára már sokszáz mászót megfertőzött és jónéhányan közülük el is érték mind a 14 ilyen hegyet, már csak a dicsőség kedvéért is. Másfelől vannak páran, akik úgy gondolják, hogy valódi, a nemzetközi hegymászómezőnyben is előremutató eredményt ma már egy 8000es hegy normál úton történő megmászásával nem lehet már letenni, ennél több kell, extrémebb nehézségek és körülmények. Lehet vitatkozni ezzel.

Mindenesetre a téli himalájai mászásokkal is mind gyakrabban próbálkoznak. Nemcsak, hogy télen, de lehetőleg nehéz falon, nehéz utat, esetleg egyedül. Ilyenben gondolkodik most a Shisha Pangma egyik első téli megmászója, Simone  Moro is, aki  most a Broad Peak (8051 m) és a K2 (8611 m) első téli megmászását tervezi, melynek teljesen egyedül kíván nekifogni december 24-én. A már korábban postolt Nanga Parbat-expedíció mellett még az idei téli szezonban érdemes lesz odafigyelni egy japán és egy koreai expedícióra, akik a Lhotse (8516 m) déli falát szeretnék bevenni. A hegymászás iránt érdeklődők számára igazán figyelemre méltó, izgalmas szezon lesz, azért viszont elgondolkodtató lehet, hogy meddig hajlandó elmenni egy hegymászó a babérkoszorúért?

A Nanga Parbat soha nem hagyja nyugodni a mászókat. Azóta, hogy 1953. július 3-án Hermann Buhl felért a 8125 méteres csúcsra. Azóta számos expedíció járt a Meztelen Hegy tetején, köztük már egy magyar is. Most azonban egy lengyel csapat arra vállalkozik, hogy a Nanga Parbatra megy, ámde az év sok tekintetben legzordabb időszakában: télen. A k2climb.net portálon megjelent hír olvasatához illik tudni azért azt, hogy lengyelek nevéhez fűződik az összes 8000 méter feletti első téli megmászás.

Az első gondolat persze az embernek az, hogy valami nem stimmelhet ezen lengyel férfiak fejében, aztán meg az, hogy ez igen, érdemes megnézni, hogy kik is a tagjai az expedíciónak. Az expedíció vezetője az a ma amúgy 56 éves Krzysztof Wielicki, akinek eddig  az Everest, a Kancsendzönga és a Lhotse első téli megmászásait köszönheti a világ, s ezen felül ötödikként járt a világ összes 8000 méteres csúcsán. A csapat többi tagjának is jelentős eredményei vannak már a himalájai mászásokban: Artur Hajzer (négy 8000es + Annapurna első téli), Dariusz Zaluski (négy 8000es), az expedíció technikai vezetője, Jan Szulc (Shisha Pangma első téli), aki amúgy szintén nem egy ifjú titán, valamint Krzysztof Tarasewicz (három 8000es), Jacek Jawien és az amúgy újoncnak számító Przemyslaw Lozinski. Jelen pillanatban a Cho Oyu első téli megmászójának, Maciej Pawlikowski részvétele még nem biztos.

A lengyelek jó ideig dilemmáztak, hogy a Diamir- vagy a Rupal-falat másszák, végül a legelőször a Messner-fivérek által bevett Rupal-fal mellett döntöttek. Ez a maga 4000 méteres magasságával mellesleg a világ egyik legnagyobb sziklafala. Azonban a lengyelek nem a klasszikus Messner-féle utat másszák majd, hanem azt a Schell-utat, mely ettől balra található, a gerincen vezet. amelyet nemrég a szlovén Tomaž Humar is sikertelenül próbált szólózni.

A csapat nem régen tért haza az Ama Dablamon tett felkészülő túrájáról. Kíváncsian várom, hogy milyen fejleményei lesznek ennek a téli kirándulásnak. Sok sikert nekik!

Ünnepi nap a mai. Nemcsak azért, mert ma elindul a blog.hu (Respect, s ennyiben off), hanem mert végre hozzáláthatok ahhoz, hogy megvalósítsam a hegymászóblog koncepciót.

Először is. elérkeztünk a mászószezon végére, tehát most van némi idő arra, hogy elgondolkodjunk részben az év eseményein, ezek tanulságain valamint számos olyan töprengenivalón, amelyek kavarognak bennünk. Illetve egyelőre bennem. Mert majd lesz - tervezem - hogy társ(ak)at találjak a blog szerkesztésére.

De igen, jól gondolod, kellene ehhez egy saját template, mert milyen már az, hogy. De egyelőre viszont ez tetszik, majd kipróbálunk valami mást is.

Mi lesz itt? Hegyek. Természetesen a hegymászás, mint sport és annak lehetőség szerint mindenféle ága, valamint az ehhez kapcsolódó témák egybegyűjtve. Persze van olyan, hogy szikla.hu meg sok-sok lap.hu végződésű oldal is, ahol ezzel foglalkoznak. De ez itt az enyém, tehát szubjektív, és az is maradhat. Legalább én könnyen elmondhatom a gondolataimat (hiába, ez egy önző sport blogja), lehet glosszázgatni, s persze lehet kiosztani egymást, mint a szikla portálon. Náluk azonban aktívabb leszek (aktívabbak leszünk). Szóval éljen az első hegymászóblog!